Bordin

Ez az ország valahogy úgy gondolkodik évtizedek óta, hogy egy kommentátornak nem lehetnek kedvencei. Azt, hogy nem drukkolhat, azt még talán érteni vélem. Bár ez alól ugye azért volna kivétel, hiszen ha magyar van a pályán, akkor viszont muszáj, legyen akármekkora pernahajder is az illető.
Nálunk egy kommentátornak semlegesnek kell lennie.
Miközben persze ordít mint a fába szorult féreg, telis-tele érzelemmel. Arra azért kevesen gondolnak, hogy akinek érzelmei vannak, annak kedvencei is. Hogy aki sporttal foglalkozik, az általában ért is hozzá valamelyest, és ha ért hozzá valamelyest, akkor lenyűgözve nézi azt, aki magas szinten űz bármiféle sportmozgást.

Igazából a terv az volt, hogy versenyek videóit teszem fel ide, némi szöveggel, de ami most jön az feltétlen több ennél.
Mert ez nem egy videó pusztán, hanem film, még ha rövid is.
És versenynek sem egy verseny pusztán, hanem talán a legnagyobb. Legalábbis azok közül amit én valaha láttam. Talán sportágtól függetlenül. Olyan amit a mai napig képtelen vagyok megnézni anélkül, hogy ne rázna ki a hideg. Olyan ami után az embernek az jut eszébe, hogy mennyire végtelenül szerencsés, hogy oly korban él, hogy mindezt láthatta.

Vannak versenyek melyek csak összefüggéseiben értelmezhetők.
Mindezt csak azért írom le, mert úgy terveztem berakom ide a 88-as szöuli maratoni befutóját, kicsit magyarázgatom, ki kicsoda, merre, hol, meddig, oszt' jól van.
De amikor megtaláltam a videót, akkor rájöttem, hogy ez a történet a 87-es római vb befutója nélkül, azért korántsem kerek.

Rómában 35 kilométernél ebben az országban mindenki, akit érdekelt a maratoni futás Hugh Jonesnak drukkolt. Lehettünk úgy 200-an, alighanem én voltam a legkisebb és egyben a legtehetségtelenebb. Egyik sem változott azóta sem, de ez most mellékszál. Az, hogy Hugh sokat járt Budapesten, velünk futott - noha inkább előttünk  - ráadásul télen a legnagyobb hidegben is rövidnadrágban, az nagyjából eldöntötte a kérdést. Külön-külön is elég lett volna bármelyik, azt hiszem.

Vannak a fejemben versenyek, melyek nem törlődnek ki onnan talán sohasem.
Legalábbis így remélem.
Emellett volt egy álmom, vagy inkább egy ötletem, nem emlékszem már pontosan. Azt gondoltam lehetne csinálni egy filmet az atlétika történetének legnagyobb versenyeiről. 
Aztán rájöttem, hogy hiába volna meg - talán - a képességem ahhoz, hogy ezt a filmet elkészítsem, a kérdés elég komoly jogi problémákat vet fel. Az olimpiáknak, a világbajnokságoknak és az Európa-bajnokságoknak nem ugyanaz tulajdonolja a jogait. Így aztán hiába lehetett volna - esetleg - az utóbbi kettőt befűteni, a NOB mint olyan aligha állt volna kötélnek.
Így aztán a az ötlet bekerült oda az agyam hátsó régióiba, oda valahova a versenyek mellé.